Visszaszámlálás...

Van Szilva-táskám...

van Szilva táskám...(Ezt körülbelül olyan örömmel ugrándozva adtam elő, mint amikor megérkezett az első Nina fonalam: van Nina fonalam, van Nina fonalam...)

Emlékeztek még erre a talányos képre?

Az inspirációt ez a bejegyzés adta. Köszönet érte Lenanak!

Aztán megláttam az anyagot és a kézzel festett fonalat Anginál, és rögtön tudtam, hogy ezt a képet akarom belőle kihozni. (Angit sajnos nem találom, ha látja a bejegyzésemet, remélem örül, mert megígértem, hogy megmutatom majd, mit sikerült összehoznom. Elég sokára következett ez be:)...) Köszönet érte Anginak is!

Az interneten találtam olyan programot, ami képből keresztszemes mintát csinál, azzal szerkesztettem meg Pablo Picasso 1955-ből származó Don Quijote vázlatát.

Közben olvastam Szilva blogját, és megfogalmazódott bennem, hogy Őt kérem meg, valósítsa meg az elképzelésemet. Nagyon szimpatikus volt a hozzáállása az alkotáshoz, igényes, lelkiismeretes és gyönyörűen dolgozik. Számomra is meglepetés volt, hogy elsőre belement...

Aztán telt-múlt az idő, de ma már tudom, hogy azért kellett ennyit várnom, hogy megálmodja ezt a táskaformát, ilyen anyagokból... úgyhogy én köszönöm Neked Szilva:)

Ebből a történetből is látszik, hogyan inspiráljuk egymást, és miként születnek az ötletekből teljesen új alkotások...

 A képeket Szilvától vettem kölcsön, mert ilyen szépeket én úgy sem tudnék csinálni.

Ami a képeken nem látszik, a bélés, az apró részletek belül...tökéletes! Hogy még a bélés sem egyszerűen egyszínű anyagból van, apró pöttyös mintája feldobja és izgalmassá teszi, és istenien passzol a külsőhöz. A zsebek és állítható, lecsatolható pántja, kényelmes hosszúságú füle valamint a cipzárak nyílásának iránya minden szempontból elkényeztet.

És hogy miért annyira fontos nekem ez a kép? Mert Don Quijote azt képviseli számomra, aki "helyettem is fel meri vállalni a szíve mélyén megbúvó álmait, akkor is, ha eleve vesztes a pozíciója, mert az ember álmok nélkül nem élhet..."   (idézet a Magyar Színház honlapjáról)

A napokban...

találtam rá újra erre az Ady versre:

"Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten."

Milyen régen hallottam ezt az anyukámtól, és mennyire elfelejtettem...

Akár fent, akár lent vagyunk a hullámvasúton, van mibe kapaszkodni: vagy azért, hogy megtartson, mielőtt lezuhanunk, vagy azért, hogy el ne szálljunk...

Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

Elkészült..

És akié lett:

Luca

Születésnapra...

egy állatvédőrnek állatos torta jár. Roli újabb remeke.

Már gőzerővel horgolom össze a kis négyzetecskéket, hogy összeálljon a takaró, Luca ugyanis megszületett 2013. augusztus 10-én. Isten hozott közöttünk!

Kapolcs 2013.

A muveszetekvolgye.hu-n találtam a mottót:

"Újságcikkekből, dokumentumfilmekből és látogatók elbeszéléseiből nem lehet megtudni semmit; csak egyedül lehet megtudni valamit, akkor és ott, egy pillanattal sem előbb, sem később." (Márai Sándor)

Nagyon igaznak érzem, azért mégis leírom, mi hogyan láttuk a Völgyet. A beszámoló prózai, nem lehet átadni a hangulatot; nehéz megfogalmazni, miért szeretjük. Talán az a leghelytállóbb, hogy mindenki azt találja meg itt, amit keres...

Mielőtt elindulunk, kinézem milyen műsorokat szeretnék látni, csinálok fejben egy tervet, hogy azután amikor odaérünk, átadjam magam a spontaneitásnak, és hagyom, hogy magával sodorjon...

Idén először mentünk autóval és nem tömegközlekedéssel, így útba tudtuk ejteni Nagyvázsonyban a Kinizsi-várat.

A tornyot is megmásztuk.

Ezek a képek tetszettek legjobban  a Kápolnában kiállítottak közül.

 Mielőtt bárhova elindultunk volna, Taliándörögdön meg kellett látogatni  a Klastromot. Egyik kedvenc helyünk, hallani lehet a csöndet...

 A Kaláka nyitókoncert után Herczku Ági és Sinha Róbert koncertjét hallgattuk meg. Csodálatos hangja van ennek a lánynak!

A zenés versimpróban Lackfi Jánossal Geszti Péter faragott rímeket, aztán kánonban énekeltük a szerzeményeket. Nagyon pozitív élmény volt az egész, a beszélgetés és a közös éneklés is. 

(A következő két kép a muveszetekvolgye.hu-ról származik.)

Második nap dr. Pap János előadása miatt (Hrabal humoráról) a vége előtt kellett otthagynunk Huzella Pétert, pedig nagyon szeretjük:) , de Hrabalt is...

Este megnéztük a Cilinder udvarban James Joyce: A Bohóc című darabját Váry Károly előadásában. A legmeghatározóbb élményünk volt, a mai napig a hatása alatt vagyunk mindhárman. Csak ajánlani tudom mindenkinek, ha lehetőségetek adódik rá, nézzétek meg! Normális fénykép sem tudott az előadásról készülni, talán nem véletlenül...(Szükség volt a százas papírzsepire...)

A harmadik napot a Király-kő megmászásával indítottuk. Mélységesen sajnálom, hogy tavaly lustaság miatt kihagytam az Erőss Zsolt vezette túrát, idén sajnos már nem tehettük meg vele az utat...Meg is tanultam egy életre, hogyha valamit meg akarok tenni, azt ITT és MOST kell megtennem...Most már kénytelen vagyok leírni, hogy Jó utat, Zsolt!, pedig irreálisan sokáig reménykedtem még...

Este Galkó Balázs versszínháza lepett meg bennünket. Nekem személy szerint az is elég, ha csak beszél, mindegy mit mond, de minden évben valami újat tud mutatni, amin aztán lehet gondolkodni...

A kakastöke pörkölt idén átlényegült csülkös pacallá, mert bár nagyon jó étvágyam van, egyszerűen nem tudok annyit enni, hogy mindent végigkóstoljak. Volt velős pirítós egy Kék-abrosz portán, királyi  kürtőskalács, rántott hús meg babgulyás Bori mami konyháján, sült kolbász és zölddió cukorszirupban, elnyaltunk jó pár nagy adagos csavart gépi fagyit, dinnyéztünk a patak parton, és mivel nagyon meleg volt, elfogyott sok-sok völgybólé, limonádé, gyümölcsfröccs és sör. A fiúk persze pálinkát is kóstoltak...Hoztam magammal a Babina-méhészetből ribizkés mézet, bodzás mézet, erdei mézet meg propoliszos hidratáló krémet, egy üveg zölddiót Baráth Noémitől (mert naggggyon finom), füge- és ribizlilekvárt Farkas Ivett kapolcsikumaiból, törökmogyorót. Egy retro kiállításon megvettem gyerekkorom egyik kedvenc pöttyös könyvét.

A Manó-udvar ki nem maradhat; idén megleptem magam egy csigával, a fiam szerzeménye pedig egy sárkány, amit nagyon irigylek tőle... Ha mással nem csábítanak el, akkor jövőre egy madárra pályázom, és addig nem nyugszom, amíg nem lesz egy saját manóm...Az is menjen be az udvarba, és álljon meg az árusító pult előtt, aki varázslatot akar látni...

Látszik, hogy füstölög?

Jöttünk, mentünk, hevertünk és nézelődtünk, még a patak jéghideg vizébe is beleálltam idén. Esténként csodásan lehűlt az idő, és Taliándörögdön a Napfény-kempingben istenien kialudtuk magunkat. Egy évig töltekezem ebből a három napból és minden évben remélem, hogy legközelebb több időre el tudunk menni...Most már a fiam is meg van fertőzve, úgyhogy jövőre talán tényleg összejön...

Pillanatképek:

Nagyvázsony

Életjel

Gyönyörű kislányom

Az idei László napi vigasságokon fergeteges bemutatót koreografáltak a gyerekek az Esküvői Ruhakölcsönző bemutatójára. Másnap volt a hip-hop táncbemutató, így legalább nem kellett öt perc alatt átvedleni elegánsból lazába. Sajnos a videók minősége nem lett olyan, hogy megoszthatnám.

Egyébként horgolom a négyzeteket a babatakaróhoz, és most hét napból hatot dolgozom, mert a barátnőm elment betegállományba, már nem dolgozik a baba megszületéséig.

Az idei év a szörpök éve, csináltam már bodzából, hársból és meggyből. Készült epres-rebarbarás és mangós-sárgabarackos lekvár.  Folyt. köv. ahogyan érnek a gyümölcsök.

Egyébként visszaszámolunk a Művészetek Völgyének kezdetéig: