"Ajándékot adni nagy művészet! Úgy gondolom, hogy az ajándékozásnak három típusa van.
- Az alapszint az, hogy adok valamit, ami nekem tetszik – és remélem, hogy majd a másik is örül neki, de gyakran azért nem talál be a dolog.
- A második típus már figyelembe veszi a másik embert is, hogy neki mire van szüksége, de általában megpróbáljuk kiiktatni a kockázatot: olyat veszek, amire tudom, hogy szüksége van, tudom, hogy szereti, akár kipuhatolom, vagy konkrétan megkérdezem, mire vágyik, esetleg pénzt vagy utalványt adok, hogy vegyen rajta, amit akar. Pedig az ajándéknak épp a rizikó a legizgalmasabb része, ezért érdemes igazán ajándékozni!
- A harmadik típus tehát, ami szerintem az ajándékozás csúcsa, bár manapság ritkább, erre épít: én, az ajándékozó, a másik ismerete és szeretete alapján megpróbálok ráérezni, mi lenne az, amit a másik talán nem is tudna kérni, de valami olyan, amire a szíve mélyén vágyik. Ha hajlandó vagyok ezen gondolkodni, kitalálni, és vállalni a kockázatot, hogy adok neki egy ilyet, akkor ebben igazán megtalálhatom az ajándékozás minden örömét: a készülődés, az izgalom és végül a meglepetés boldogsága. Ez, a nem várt meglepetés kockázata és a felette való öröm egyébként nemcsak karácsonykor, de a hétköznapi életben is nagyon jól működik.
Ez a téma messzire vezet, a mit érdemlünk meg, mennyit érünk, egyáltalán, megengedjük-e magunknak a boldogságot kérdésköréhez. De a karácsony e kettő összhangjával, adással és elfogadással együtt teljes."
dr. Buda László
