2016. január 3., vasárnap

Ami tavaly kimaradt...

a 25 éves Művészetek völgye, először a teljes 10 napra. Tele élménnyel azóta is visszaszámolok, és várom az idei nyaralást...

Néhány kiragadott pillanat:


Fiam első véradása, én most nem kísérleteztem...

A Színház színpad Taliándörögdön volt

Taliándörögdi utcakép

Taliándörögdi utcakép

Taliándörögdi utcakép

Egy taliándörögdi kiállításon találtam

Szentbékkálla - első kirándulás (bőrig ázva, eltévedve, hosszúra sikerült gyaloglás)



Szentbékkálla, Kőtenger - második kirándulás


Szentbékkállai kirándulás balatoni csobbanással megspékelve





Bubuék udvarán 

Bubuék udvarán













2015. december 26., szombat

Karácsony...

    "Ajándékot adni nagy művészet! Úgy gondolom, hogy az ajándékozásnak három típusa van.
  • Az alapszint az, hogy adok valamit, ami nekem tetszik – és remélem, hogy majd a másik is örül neki, de gyakran azért nem talál be a dolog. 
  • A második típus már figyelembe veszi a másik embert is, hogy neki mire van szüksége, de általában megpróbáljuk kiiktatni a kockázatot: olyat veszek, amire tudom, hogy szüksége van, tudom, hogy szereti, akár kipuhatolom, vagy konkrétan megkérdezem, mire vágyik, esetleg pénzt vagy utalványt adok, hogy vegyen rajta, amit akar. Pedig az ajándéknak épp a rizikó a legizgalmasabb része, ezért érdemes igazán ajándékozni! 
  • A harmadik típus tehát, ami szerintem az ajándékozás csúcsa, bár manapság ritkább, erre épít: én, az ajándékozó, a másik ismerete és szeretete alapján megpróbálok ráérezni, mi lenne az, amit a másik talán nem is tudna kérni, de valami olyan, amire a szíve mélyén vágyik. Ha hajlandó vagyok ezen gondolkodni, kitalálni, és vállalni a kockázatot, hogy adok neki egy ilyet, akkor ebben igazán megtalálhatom az ajándékozás minden örömét: a készülődés, az izgalom és végül a meglepetés boldogsága. Ez, a nem várt meglepetés kockázata és a felette való öröm egyébként nemcsak karácsonykor, de a hétköznapi életben is nagyon jól működik. 
         Aztán ott van az ajándékozás másik oldala, az ajándék elfogadása. Találkoztam emberekkel, akik arról meséltek, hogy szívesebben adnak, mert ha kapnak, akkor zavarba jönnek: ha túl nagy az ajándék azért, ha kicsi, akkor meg azért, de kényelmetlenül érzik magukat ilyenkor. 

         Ez a téma messzire vezet, a mit érdemlünk meg, mennyit érünk, egyáltalán, megengedjük-e magunknak a boldogságot kérdésköréhez. De a karácsony e kettő összhangjával, adással és elfogadással együtt teljes."

dr. Buda László



2015. december 23., szerda

Advent negyedik szombatján...

Mindenki karácsonya nagyközségünkben. Volt forralt bor, sült gesztenye, kézműves vásárban gyöngyfülbevaló-szerzemény, kicsik és nagyok éneke, tánca, polgármester által tolmácsolt Wass Albert karácsonyi meséje...