2015. december 26., szombat

Karácsony...

    "Ajándékot adni nagy művészet! Úgy gondolom, hogy az ajándékozásnak három típusa van.
  • Az alapszint az, hogy adok valamit, ami nekem tetszik – és remélem, hogy majd a másik is örül neki, de gyakran azért nem talál be a dolog. 
  • A második típus már figyelembe veszi a másik embert is, hogy neki mire van szüksége, de általában megpróbáljuk kiiktatni a kockázatot: olyat veszek, amire tudom, hogy szüksége van, tudom, hogy szereti, akár kipuhatolom, vagy konkrétan megkérdezem, mire vágyik, esetleg pénzt vagy utalványt adok, hogy vegyen rajta, amit akar. Pedig az ajándéknak épp a rizikó a legizgalmasabb része, ezért érdemes igazán ajándékozni! 
  • A harmadik típus tehát, ami szerintem az ajándékozás csúcsa, bár manapság ritkább, erre épít: én, az ajándékozó, a másik ismerete és szeretete alapján megpróbálok ráérezni, mi lenne az, amit a másik talán nem is tudna kérni, de valami olyan, amire a szíve mélyén vágyik. Ha hajlandó vagyok ezen gondolkodni, kitalálni, és vállalni a kockázatot, hogy adok neki egy ilyet, akkor ebben igazán megtalálhatom az ajándékozás minden örömét: a készülődés, az izgalom és végül a meglepetés boldogsága. Ez, a nem várt meglepetés kockázata és a felette való öröm egyébként nemcsak karácsonykor, de a hétköznapi életben is nagyon jól működik. 
         Aztán ott van az ajándékozás másik oldala, az ajándék elfogadása. Találkoztam emberekkel, akik arról meséltek, hogy szívesebben adnak, mert ha kapnak, akkor zavarba jönnek: ha túl nagy az ajándék azért, ha kicsi, akkor meg azért, de kényelmetlenül érzik magukat ilyenkor. 

         Ez a téma messzire vezet, a mit érdemlünk meg, mennyit érünk, egyáltalán, megengedjük-e magunknak a boldogságot kérdésköréhez. De a karácsony e kettő összhangjával, adással és elfogadással együtt teljes."

dr. Buda László



2015. december 23., szerda

Advent negyedik szombatján...

Mindenki karácsonya nagyközségünkben. Volt forralt bor, sült gesztenye, kézműves vásárban gyöngyfülbevaló-szerzemény, kicsik és nagyok éneke, tánca, polgármester által tolmácsolt Wass Albert karácsonyi meséje...


2015. december 13., vasárnap

Advent harmadik szombatja...

a lányokkal moziban és a Bazilikánál.

Elő a papírzsebkendőket :)



Málnapálinkás puncs Tóniéktól

Ráchel flódnija


2015. november 27., péntek

Karácsonyi vásár...

a Vörösmarty téren.


Végre, végre megkóstolhattam Ráchel flódniját :)

Tóniéknál most ittunk...

Bubuék is kint vannak



2015. június 29., hétfő

Hétvége...

Nosztalgiáztunk egy kicsit a párommal a Gyerekszigeten (gyerekek nélkül); leginkább a manók miatt. Ha már ilyen közel jöttek hozzánk, nem  lehetett kihagyni. Meg is kaptam a napi varázslatomat:) Legközelebb találkozunk Kapolcson!


Bubu mesél

Haza felé menet megnéztük a Várkert Bazárt, és megmásztuk a Várat, jó kis túra volt. De az izomlázat aztán az esti retro disco konzerválta, amit a XI. László napi vigasságok alkalmából  buliztunk végig.



Zenét is hallgathattunk. A trombitás a művészeti iskolánk karnagya:)





Őrségváltás

Jóóóóó nagy buli volt:) DJ. Lotters (kép a facebookról)

Vasárnap aztán egész nap regenerálódni kellett (hiába nem vagyunk már annyira fiatalok), hogy az esti Csík zenekar koncertjére ki tudjunk menni. Meg kell mondjam, pozitívan csalódtam szűk hazám értékítéletében; úgy látszik, hogy az emberek igenis vevők a kultúrára, ha nem csak bóvlit kínálnak nekik. Rengetegen eljöttek, és csodálatos volt, amikor sötétedéskor befejezésképpen együtt énekeltük a Most múlik pontosan-t... aztán tűzijátékkal zárult a hétvége. (A képeket a Facebookról, a videókat a Youtube-ról kölcsönöztem.)




Itt jól látszik mennyien voltak kíváncsiak a koncertre (és hányan vannak még, akik nem is fértek a képre...)