2012. december 31., hétfő

Idén utoljára...

mutatok még valami karácsonyit. 

Évekkel ezelőtt hímeztem ezt a terítőt, már nem tudom, hogy honnan származik a minta, de az elrendezés saját ötlet, a szélének beszegését pedig egy kedves volt osztálytársamra bíztam. Ő varrónő, és akkor én még nem mertem bevállalni ezt a feladatot. A szegélyt is én választottam hozzá.





Megmutatok még egy karácsonyi ajándékot; ezzel én leptem meg magamat (csak azért, mert megérdemlem:)) Kékmadártól érkezett meg hozzám, remélem, jó gazdája leszek:


Kikísértem a fiamat, elindult szilveszterezni. Ilyen most odakint a világ:


2012. december 30., vasárnap

Elmélkedés disznóságokról...

Két éve kezdtünk beletanulni  az állattartásba. Eddig szárnyasokat (tyúkot, kakast, libát, kacsát, pulykát, gyöngytyúkot) nevelgettünk, az idén a gyerekek unszolására belevágtunk a disznóhizlalásba. November végén volt életünk első disznóvágása. Olyan jól sikerült, hogy jövőre megismételjük! 
Az állattartásnak azért van létjogosultsága számomra, mert így egyrészt tudom, hogy mit eszem, másrészt azóta lakunk jól hússal, amióta mi vágjuk, mert így van akkora mennyiség, hogy nem kell meggondolni, egy vagy két szelet jut-e belőle. Még úgy is megéri, hogy nekünk meg kell venni a táplálékukat, mert nincs akkora területünk, hogy megtermelhetnénk.
Ha valaki, akkor én aztán sohasem tudtam volna magamról elképzelni, hogy állatokat tartok élelmezés céljából és fel is dolgozom a húst, de érdekes módon attól a pillanattól kezdve, hogy az első saját csirkeállományunk betette a lábát az udvarba, teljesen más szemmel nézek rájuk. Valószínűleg néhány kellemetlen gyerekkori élmény miatt (megkergetett egy kakas, meg néha a szomszéd libáitól alig tudtam haza menni) nem bírtam a szárnyasokat, de a sajátjaimat meg is dajkáltam. Mindenbe bele lehet tanulni; még a nagylányom is megtanulta levágni a baromfit, így ha az apja nincs kéznél, akkor ketten is meg tudjuk csinálni (én nem vágom el a nyakát).
A mostani disznóvágásnál pedig évek óta nem érzett ízek voltak a számban... A nagymamám csinálta nagyon régen a vese-velő levest, savanyú májat. Sajnos ma már nem tud túl sokáig a konyhában állni, meg más is az íze, ha frissen vágott disznóból származik a hús, és már hosszú-hosszú ideje nem tart ő sem állatokat. Mondta is, hogy eltaláltam a szája ízét... Még vár rám a hájas süti készítése, ha kicsit több időm lesz.
Saját húsból készült idén karácsonykor a töltött káposzta, most újévre a kocsonya, és a kamrában sorakoznak a füstölt húsok: megvan a jövő húsvétra szánt sonka is. A gyerekek is élvezték a disznótort, mindenki kivette a részét a munkából. Bár látszott rajtuk a fáradtság, mert nem szoktak hozzá az ilyesfajta munkához, de senki nem panaszkodott, még a kislányom is adogatta a hurkatöltésnél a beleket, úgyhogy nem finnyáskodtak. Azt hiszem a közös erőfeszítés is összehozza az embereket, és jó látni, hogy az elvégzett munkának van értelme. Elcsodálkoznak, amikor a társaikkal beszélgetve kiderül, hogy van akinek nem természetes, hogy van otthon házi készítésű baracklekvár, savanyúság, hogy péksüteményt és kenyeret is lehet otthon sütni, és finomabb is, mint a bolti. Nem állítom, hogy én egy háztartási tündér vagyok, nekem sincs mindig időm mindent saját kézzel elkészíteni, de törekszem rá, hogy alapanyagokból főzzek, és nem tudom elképzelni, hogy a gyerekeimmel ne ismertessem meg a hagyományos ízeket, és csak műkaján neveljem fel őket.

Talán nem véletlen, hogy mostanában akadtam erre a mondatra az interneten, azt hiszem most értem meg rá, hogy meg is értsem:

" A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása…"





Mivel elolvadt a hó, ezzel a havas háztetővel kívánok mindenkinek vidám szilvesztert, és sikeres, boldog új évet!


2012. december 27., csütörtök

Karácsony...

Ezek készültek karácsonyi ajándéknak és dekorációnak:

Anyósomé lett a hímzett kép

Elkészült anyunak a terítő
 
Továbbfejlesztettem a szívecske varrást
Közös alkotásunk az urammal


Ezeket pedig mi kaptuk:

Legyen mit olvasgatni...
Aranykezű húgom megvalósította az elképzelésemet, és felhasználta a hímzésemet
Ez is húgom alkotása a kisebbik lányunknak
Kolléganőim ajándéka

Karácsonyi hangulatok:


Idén a  lányok sütötték a mézeskalácsot
A tánccsoportnak is készült mézeskalács a logójukkal
Valahogyan ki kell pihenni a konyhai fáradalmakat...
Az elmaradhatatlan máktorta
A Mikulás kisebbik lányom tűzzománc alkotása még másodikos korából





2012. december 12., szerda

Levizsgáztam...

tegnap, így hivatalosan is ékszerbecsüs lettem. Ajándékok készültek a tanárnőmnek és egy kedves csoporttársamnak.

A keresztszemes minták valahonnan az internetről származnak. A  szívecskékkel 100 százalékig nem vagyok megelégedve, de első próbálkozásra talán nem rossz. Mindenesetre folytatásuk következik, és remélem egyre jobban sikerül majd. Sajnos este fényképeztem, ez meg is látszik, nem lett túl jó a kép, de utolsó pillanatban készültek el. Más darabokon majd talán sikerül megmutatni, hogy milyen szép a hátoldalhoz használt anyag.






Minta: DROPS
Fonal: Mohair Gold Capuccino a fonalam.hu-ról.
A fonal csodaszép, nagyon puha, tervezem, hogy magamnak is kötök majd belőle.

2012. december 8., szombat

Mikulás

"Nem hinni Mikulásban?! Mintha nem hinnél a tündérekben sem. Rávehetnéd a papát, fogadjon embereket, akik belekukkantanak minden kéménybe Karácsony Este, hogy meglessék a Mikulást. De még ha nem is látnád őt lefele mászni, mit bizonyítana az? Senki soha nem látta Mikulást, de nincs bizonyítéka annak, hogy ne létezne Ő. A világon a legvalóságosabb dolgok azok, amiket sem a gyerekek, sem a felnőttek nem láthatnak. Láttál valaha is tündéreket a füvön táncolni? Persze, hogy nem, de ez nem bizonyíték arra, hogy ők nincsenek. Senki nem tudja még elgondolni vagy elképzelni sem azt a sok csodát, amely nem látszik és nem is látható a világban. Kitépheted a babádból a szerkezetet és láthatod, mi adja a síró hangot benne, de van egy függöny, amely elfedi előlünk ezt a láthatatlan csodálatos világot, s e függönyt a legerősebb ember, de még a valaha élt legerősebb emberek egyesített ereje sem volna képes széttépni.
Csak a hit, a költészet, a szeretet, az álmok képesek fellebbenteni a fátylat és engedik látni a függöny mögött a természetfölötti szépséget és dicsőséget. Ez volna a valóság? Oh Virginia, semmi más nincs, ami valóságosabb és létezőbb ennél a világnál. Nincs Mikulás?! Istennek hála, Ő él és örökké élni fog. Mostantól ezer év múlva, sőt tízszer tízezer év múlva is Ő fogja elhozni a boldogságot a gyermekkor szívébe."










A csizmák még akkor készültek, amikor a gyerekeim kicsik voltak. A másodikból kettő van, mivel a nagyfiam és a nagylányom között csak 16 hónap korkülönbség van, nekik egyszerre készültek el a Mikulás-váró csizmák. Ezek kicsit kopottabbak is, hiszen majdnem 20 évesek... 
Úgy emlékszem, mindkét minta a Burdából való.

2012. december 3., hétfő

Advent első vasárnapja






A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János