Van Szilva-táskám...

van Szilva táskám...(Ezt körülbelül olyan örömmel ugrándozva adtam elő, mint amikor megérkezett az első Nina fonalam: van Nina fonalam, van Nina fonalam...)

Emlékeztek még erre a talányos képre?

Az inspirációt ez a bejegyzés adta. Köszönet érte Lenanak!

Aztán megláttam az anyagot és a kézzel festett fonalat Anginál, és rögtön tudtam, hogy ezt a képet akarom belőle kihozni. (Angit sajnos nem találom, ha látja a bejegyzésemet, remélem örül, mert megígértem, hogy megmutatom majd, mit sikerült összehoznom. Elég sokára következett ez be:)...) Köszönet érte Anginak is!

Az interneten találtam olyan programot, ami képből keresztszemes mintát csinál, azzal szerkesztettem meg Pablo Picasso 1955-ből származó Don Quijote vázlatát.

Közben olvastam Szilva blogját, és megfogalmazódott bennem, hogy Őt kérem meg, valósítsa meg az elképzelésemet. Nagyon szimpatikus volt a hozzáállása az alkotáshoz, igényes, lelkiismeretes és gyönyörűen dolgozik. Számomra is meglepetés volt, hogy elsőre belement...

Aztán telt-múlt az idő, de ma már tudom, hogy azért kellett ennyit várnom, hogy megálmodja ezt a táskaformát, ilyen anyagokból... úgyhogy én köszönöm Neked Szilva:)

Ebből a történetből is látszik, hogyan inspiráljuk egymást, és miként születnek az ötletekből teljesen új alkotások...

 A képeket Szilvától vettem kölcsön, mert ilyen szépeket én úgy sem tudnék csinálni.

Ami a képeken nem látszik, a bélés, az apró részletek belül...tökéletes! Hogy még a bélés sem egyszerűen egyszínű anyagból van, apró pöttyös mintája feldobja és izgalmassá teszi, és istenien passzol a külsőhöz. A zsebek és állítható, lecsatolható pántja, kényelmes hosszúságú füle valamint a cipzárak nyílásának iránya minden szempontból elkényeztet.

És hogy miért annyira fontos nekem ez a kép? Mert Don Quijote azt képviseli számomra, aki "helyettem is fel meri vállalni a szíve mélyén megbúvó álmait, akkor is, ha eleve vesztes a pozíciója, mert az ember álmok nélkül nem élhet..."   (idézet a Magyar Színház honlapjáról)